A túlsúlynak is vannak lelki okai
A lenti WMN cikkhez fűződő írásom - olvasható a Facebook oldalamon is.
Még mindig ott tartunk, hogy "aki kövér, az biztosan sokat eszik!" Ítélkezünk a túlsúlyosak felett, mintha minden egyes másodpercben mellettük lennénk, és megdönthetetlen bizonyítékaink lennének arról, hogy márpedig aki elhízott, az valóban folyamatosan zabál/sok szénhidrátot vagy zsírosat eszik/folyamatosan gyorséttermi ételeket fogyaszt... (a sor tetszőlegesen folytatható).
Még mindig ott tartunk, hogy az orvostudomány és a kísérő szakmák jó része (még a dietetikusok is - tisztelet a kivételnek), nem tudnak jobbat, mint hibáztatni az "áldozatot", miközben fogalmuk sincs, hogy az illető mitől hízott el, vagy mitől képtelen lefogyni, és talán elgondolkodna azon, hogy amit tuti módszernek javasolnak (ide értve az összes étrendet, amivel akárki is valaha lefogyott), nem biztos, hogy olyan hatásos módszer önmagában, vagy akár testmozgással is. (Értsd: a következő bekezdésben.)
Még mindig ott tartunk, hogy a nyugati orvoslásban senki nem foglalkozik a túlsúly lelki háttereivel (pedig rengeteg lehetőség közül lehetne választani, és egészen biztos, hogy nem csak eggyel kellene foglalkozni), generiációs mintákkal, előző életekből hozott traumákkal, csak a kalóriákkal, a cukorral/szénhidráttal, a zsírral és az elfogyasztott étel mennyiségével.
Még mindig ott tartunk, hogy "azért nem fogy valaki, mert nem sportol rendszeresen". Vagy ha a testmozgás ellenére nem mozdulnak a centik és a kilók, akkor "biztosan sokkal többet eszik, mint kellene/nem tartja be az előírt étrendet", mert "ilyen" edzés mellett, már régen el kellett volna kezdenie formálódni. Senki nem foglalkozik azzal, hogy igazán mi is lenne az ő testének és lelkének a legideálisabb mozgásforma/mozgásformák, mert egyáltalán nem biztos, hogy a biciklizés és a zsírégető torna (ide is tetszőlegesen beilleszthető bármi) a legmegfelelőbb a számára - a LELKE számára.
Helyette megy a folyamatos szekálás, a hibáztatás, a még több trauma okozása (csak, hogy még tovább hízzon miatta). Újabb és újabb görcsösséget okozunk a túlsúllyal küzdőknek azzal, hogy az X-edik "tuti" étrendet javasoljuk, meg a Z-edik mozgásformát, de sosem kérdezzük meg a másikat, hogy a lelke mire is vágyik igazán. Miközben már régen elfelejtett a lelkére hallgatni, mert mindig mások okoskodnak felette.
Mikor fog a nyugati orvoslás valódi támaszt adni a túlsúllyal küzdőknek, ahelyett, hogy tehetetlenségükben az elhízottat vegzálnák?
Mikor fog a nyugati orvoslás a lélekkel is komolyan foglalkozni egy-egy betegség vagy állapot kapcsán, a segítséget kérők hibáztatása helyett?
Mikor fog a társadalom ítélkezés és okoskodás nélkül lelki támaszt adni azoknak, akik ilyen helyzetben vannak, és megkérdezni, hogy mi az amiben VALÓBAN tudnának segíteni?
És mikor fogjuk végre megérteni, hogy a traumák letétele közben/után a lélek saját magától rááll arra az életmódra, amire igazán szüksége van, ahelyett, hogy egóból belekényszerítenénk olyasmibe, amitől csak rosszabbul érzi magát?
A túlsúly lelki hátterével legalább olyan fontos foglalkozni, mint azzal, hogy mennyiszer, mikor és mit eszik vagy sportol az illető! Ahogyan azzal is érdemes foglalkozni, hogy kitöröljük a traumatizáló HIT-rendszereket a fejekből, és felszabadítjuk a lelket a kívülről érkező felesleges nyomás(ok) alól, legyen az étrend vagy sport. És segítsünk a másiknak, hogy kapcsolódjon belső világához és a lelkéhez, ahelyett, hogy egyre inkább eltávolodna önmagától az öngyűlölet spiráljában.
Ha valóban segíteni akarunk valakinek, akkor a lelkét kérdezzük meg, hogy "jelenleg" mire vágyik?! Milyen étrendet tud most könnyedén tartani, és mi az a sporttevékenység, amit most bele tud illeszteni a lelkiállapotába (és nem az egójába!). Ami sosem egy élethosszig tartó választás, hanem egy HOSSZÚ FOLYAMAT része, és ahogyan lelkileg formálódik, úgy változik vele az étrendi és mozgási igénye is! Mert ami "eddig" jó volt, már lehet, hogy nem elég, vagy egy mélyponton éppen, hogy sok. (És ilyenkor nem az a jó megoldás, hogy "de eddig olyan jól csináltad!", mert ezzel csak újabb feszültséget okozunk, hanem az elfogadás, hogy most kicsit nehezebb, akkor kicsit lazítunk.)
#Foglalkozzunk_a_lélekkel
#Lelki_háttér
#A_túlsúlynak_is_vannak_lelki_okai
#Lelki_támaszt_a_túlsúllyal_küzdőknek (is)
#Valódi_támogatást_az_elhízottaknak
PS: Az írás a túlsúlyról szól! A soványságról nem itt kell megemlékezni, az egy másik téma!
És íme a cikk, ami szívbemarkolóan mutatja be, milyen mély lelki folyamatokon megy keresztül az, aki benne van: