Sablonok

Mindannyian más energetikai háttérrel, más gyermekkori, születési, magzatkori és nemzeti sérülésekkel, családi és generációs mintákkal élünk, nem beszélve a csillagtörténelmi sebeinkről.

Éppen ezért a megoldás terén sem lehet sablonokkal dolgozni. Legyen szó mozgásról, étrendről vagy bármilyen elakadásról az életben.

Téves megközelítés, hogy x étrend mindenkinek jó. Éppen ezért nem is működnek - legfeljebb ideiglenesen.

Ahogyan nem mindenkinek ugyanaz a mozgás fog örömöt szerezni. És ez utóbbi talán sokkal kézzelfoghatóbb, hiszen mindenki tudja, hogy szeret-e úszni, futni, biciklizni, jógázni, thai chizni, teremben edzeni, falat mászni, személyi edzésen vagy csoportos órán stb. részt venni vagy nem. Akkor miért akarunk sablon étrendekben gondolkozni?

De ami még fontosabb, hogy nem is az étrend a legfontosabb (5%) vagy a mozgás (30%), hanem a lelki háttér(65%!)*. Ha az rendeződik, húz magával minden mást. Könnyebben rálátsz arra, hogy neked mi az, ami jólesik - akár sport, akár étkezés terén -, könnyebben tudsz kapcsolódni az életutadra hívó szóhoz, és végre el tudsz indulni abba az irányba, amiért valóban itt vagy. És bár sokszor mondják, hogy ez és az a fájdalom erre és arra utal, de itt sem érvényesek a sablonok! Nem működik itt sem, hogy mit miért kaptunk, vagy mivel kell haladni. Ezt is mindenkinél egyénileg kell megfejteni. 

Hiszek abban, ha te nem szereted a spenótot, akkor nem az a megoldás, hogy erővel leszuszakold a torkodon, mert az milyen "egészséges" (itt jegyzem meg, hogy frászt kapok ettől a szótól, mert számomra értelmezhetetlen az, hogy mi egészséges és mi nem - lásd az írás egészét), vagy ha valamit nagyon kívánsz, nem az a megoldás, hogy erővel megfosztod magadtól, mert az meg "egészségtelen" (szintén nem szeretem használni), hanem mindkettő egy jelzése a szervezetek sőt léleknek, hogy valami nem oké, valamivel dolgozni kell, hahó, vedd már észre! A megoldás pedig a fent is említett lelki háttér.**

A lelki háttér rendezése azonban nem instant megoldás. Hosszú, kemény út, ahol amikor úgy érzed, hogy már kezd jobb lenni minden, akkor kapsz még egy adag málhás zsákot, ahol néha kicsit megzuhansz, mert megint jön egy újabb árok a dombtető mögött, ami még mélyebb, mint az előző vol, és nem látod tőle, hogy a következő hegy már magasabb, mint, amin most vagy. Nem is kell látnod, csak menni kell előre.

És természetesen sosincs vége, hiszen akkor már nem lenne feladatod a földön, és előbb vagy utóbb visszatérnél a Teremtőhöz. Ahogyan akkor is, ha tagadásban maradsz, nem akarsz szembenézni azzal, ami van, és inkább elfordítod a szemedet a saját dolgaidról. Egy függőség felé, vagy mások bajai felé megmondó emberként, vagy mind a kettő.

De amíg másokkal foglalkozol, addig nem magadra figyelsz, nem haladsz, és nem jutsz előrébb a saját életedben. Nem fejlődsz, és hozol mindent vissza a következő inkarnációra. Újrakezdés! 

Szóval engedd el a sablonokat, és keresd meg azt, ami igazán hív! Vedd észre azt, ami figyelmeztet, és dolgozz rajta/vele. Keresd meg a számodra megfelelő segítőt! Halgass a belső hangra, ne arra, hogy ki kicsodát ajánl neked - legalább ebben kezdjél felelősséget vallani magadért, hogy utána ne a másikat szidd, hogy milyen szar helyre küldött! (Bár nyilván abban is van tanítás.) És leginkább élj szívből! ❤️ 

*Az adatok nem 3D-s földi információk!

** A mérgezés egy másik történet, szándékosan nem térek ki rá. 

A kép AI (az írás nem)